A karcagi Nagytemplom
Elődje megközelítőleg a XVI.sz-ban, vagy előtte épülhetett. Fennmaradt adatunk csupán arról van, hogy 1633-ban a már meglévő templomhoz tornyot építettek.
Kicsivel több mint 100 évvel később, a csendes ellenreformáció idején (Mária Terézia uralkodása alatt), amikor nem támogatták a protestáns templomok építését, a karcagiak kegyúri jogukkal élve hozzáfogtak egy impozáns templom építésének a megtervezéséhez. 1743-ban a régi torony mellé lerakták az új templom fundamentumát és elkezdték az építkezést. Helyi legendák keringenek arról, hány ember közbenjárása kellett ahhoz, hogy Bécs némi bírsággal terhelve ugyan, de ne állítson akadályt az építési munkálatok elé. Így készülhetett el a templom 1756-ban, melyet azután 1793 és 1797 között teljesen újjáépítettek – 200 éves régi tornyával együtt -, mert szerkezetében gyengének bizonyult.
A templom felszentelése
Az új Nagytemplomot, amelyet ma is megcsodálhatunk, 1797. november 5-én szentelték fel nagyszabású ünnepség keretében. A templom méreteit tekintve valóban monumentális, közel 60 méter hosszú, 24 méter széles, falvastagsága pedig 1,5 méteres. Belmagassága 16 méter és 2500 fő befogadására alkalmas.
A torony
A templom építésének időszaka a késő barokk, mely a 18. század végén a klasszicizmusba torkollott. A tornyot vizsgálva romantikus jegyeket és neogótikus elemeket is találunk. A 44 méter magas torony tűzőrhelyként is szolgált, ha valahol tűz ütött ki, a toronyőr meghúzta a harangot, hogy mielőbb oltásra igyekezzenek a lakosok. Szép időben ilyen magasságból ellátni akár Kunhegyes, Püspökladány határáig, sőt még a Kékes is idelátszik.
A templom berendezése
A belső tér kialakítása és a templom bútorzatának stílusa megegyezik a Debreceni Református Nagytemploméval. Ennek az az oka, hogy ugyanaz tervezte, építette, az asztalost innen hívták el Debrecenbe, hogy ugyanilyen berendezést készítsen ott is.
A központi belső hajóban található orgona megépíttetése fejedelmi ajándék volt 1866-ban, amikor Takács Péter és neje, Kerekes Mária 26 ezer forintot adományozott a karcagi Református Egyházközségnek erre a célra. A korszak híres salzburgi orgonaépítője, Ludwig Mooser által készített orgona először 17 változatú volt, majd 1906-ban egy javítás során 30 változatúra lett bővítve. A harminc regiszteres orgona 2 manuálos, egy pedálos és pneumatikus.
A harangok
1875 márciusában érkezett négy harang a templomba, melyek Pozdech József irányításával kerültek helyükre a toronyban. Az első világháború alatt a négy harangból hármat leszereltek és katonai célokra elvittek. 1923-ban a régiek helyére a nagylelkű adományozók saját költségükön harangot öntettek. A „P. Szabó harang” 1360 kg, a „Csőreg harang” 660 kg, a „Mile harang” 280 kg súlyú.
A P.Szabó István öntette nagyharangot és a 19. századból maradt négymázsás kisharangot 1944-ben, a második világháború idején leszerelték és Budapestre szállították. A háború után híre ment, hogy nem olvasztották be a két harangot, ám a felderítésükre indított nyomozás nem járt sikerrel.
A torony mégsem maradt sokáig nagyharang nélkül, 1948-ban özv. Kiss Imréné T. Nagy Rebeka saját költségén öntetett egy 12,12 mázsa súlyú harangot.
A harangozást 1975-77-ben villamosították, az 1980-as évek végén digitális vezérlésűvé alakították.
Közösségi élet
A templom nem csupán az istentiszteletek megtartására szolgál, hanem olyan közösségi térként is funkcionál, amely lehetőséget teremt különböző programok, jótékonysági koncertek megrendezésére is, erre széles befogadótere alkalmassá teszi. Ilyenkor találkozik a szakralitás és a világi élet.
Források:
https://karcag.hu/karcag-varos-es-reformatus-templomanak-tortenete/
Elek György (2017): „Mindeddig megsegített minket az Úr!” : a Karcagi Református Egyházközség története. Kiad. a Karcagi Református Egyházközség, Karcag.